1. 115 ezer emberből mindössze 700-an éltek vele – ez a hiteladósságokkal szembeni újabb “csodafegyver” gyászos statisztikája. Nem véletlen, hogy már most megváltoztatnák a nagy dirrel-durral bevezetett magáncsőd intézményét. A változtatásoknak hosszabb távon óriási jelentősége lehet, hiszen folyamatosan növekszik ismét a lakáshitelek  száma – ezáltal pedig a bankok felé eladósodottak aránya. 

Már májusban asztalra kerülhetnek a magáncsőd intézményének változtatási javaslatai. A Magyar Nemzeti Bank illetékese szerint ráadásul nem apróbb csiszolgatásokra, hanem jelentős mértékű átalakításra kell számítani.

Nem véletlen: az újabb devizahiteles “mentőcsomagként” is bemutatott magáncsőd abszolút kudarc: Mindösszesen alig pár százan éltek vele. Az érdeklődés pedig inkább csak csökkent az intézmény iránt…

Emlékezhetünk, a magáncsődöt még 2015 őszén vezették be, a jelentkezési határidejét azonban többször is módosították – ugyanis gyakorlatilag senki nem jelentkezett, hogy igénybe venné az intézményt. A magáncsőd – leegyszerűsítve – alapesetben 5 évre szólt eddig, s a lényege, hogy gyakorlatilag egy gondnok felügyelné az eladósodottak pénzügyi kiadásait. Egyúttal egy egyezséget próbál kötni a hitelezőkkel az adósságok törlesztésének fenntartható mértéke/hossza tekintetében. A szabályai alapján a magáncsődöt sokan azért kritizálták, mert egyfajta lépést láttak benne az adósrabszolgaság legitimálásának irányában.

Ami a számokat illeti,  “magáncsőd” intézményébe eddig mintegy hétszázan léptek be – ez a szám elhanyagolható ahhoz a több mint 130 ezer nem fizető lakáshiteleshez képest, akik számára az intézményt lényegében kitalálták. Az igazságügyi minisztérium illetékese szerint nagyjából 30 ezer hiteladósnak kellene alkalmaznia a magáncsőd intézményét ahhoz, hogy a magáncsőd sikerességéről és hatékonyságáról lehessen beszélni.

Ezt a számot úgy akarják elérni, hogy rendkívül leegyszerűsítenék a belépést. Ahogyan néhány napja a 2017-es hitelezési konferencián Becsei András, az OTP Bank és a Magyar Bankszövetség illetékese fogalmazott, amolyan “dobozos” termékké változtatnák a magáncsődöt. Vagyis minden megtennének annak érdekében, hogy az adósok minél kisebb “ellenállással” (értsd: adminisztratív feladattal) találkozzanak a magáncsődbe való belépés előtt. Ennek természetesen az a hátulütője – tehetjük hozzá – , hogy az adósok nem gondolják át majd megfelelően annak alkalmazását és hosszú távú következményeit.

A magáncsőd csődjének kifogásai között felmerült, hogy mintegy 15 ezer adósnak legalább két jelzáloghitele van – amelynek részleteit nem fizetik. A hátralékos adósok egyébként is átlagosan két kölcsönt cipelnek, sok olyan eset is van, hogy egyeseknek 5-6 hitele is akad. Ez az ún. adósságspirál, ami szintén oka lehet annak, hogy a magáncsőd megbukott, hiszen főszabály szerint csak azok csatlakozhattak, akiknek mindösszesen egyetlen lakáshitel nem fizetése okoz problémát.

Mivel egyértelműen észlelhető volt, hogy a magáncsőd nem megy, ezért szabályozásának átalakítása már többször felmerült, a legkomolyabban fél évvel ezelőtt, 2016 őszén. Változás ezúttal, hogy még április elején egy kormányülésen döntést is hoztak arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium keretén belül el kell kezdeni a szakmai egyeztetést a szakmai szervezetekkel és a “kitaláló” KDNP-frakció szakértőivel annak érdekében, hogy még a tavaszi ülésszakban el lehessen fogadni a módosításokat.

A legjelentősebb változások lehetnek az intézményben, hogy lerövidítik a bírósági közreműködést, továbbá elhagyatóvá válik annak az általában több száz oldalas dokumentációnak is a csatolása, amely a bankok számára elvileg egy pénzügyi térképet jelentett az adós helyzetéről. Ez – a jelenlegi tervek szerint – a jövőben úgy nézhet ki, mint egy amolyan beszámoló, kvázi “önbevallás”, amelynek keretében az adós egyszerűen leírja, hogy milyen aktívuma és passzívuma van, vagyis mennyi a tartozása és mennyi a jövedelme, továbbá milyen vagyona van.