NYAKUNKON A DEVIZAHITELES VÁLSÁG ÚJABB HULLÁMA

A Magyar Nemzeti Bank statisztikájának a romlását az a csalódottság okozhatja, amelyet a devizahitelesek éreznek az elszámoltatás és a forintosítás után. A törlesztőrészleteket továbbra is elviselhetetlennek tartják, ezért megint tömegesen fordulnak ügyvédekhez, akik új módszerekkel esnek neki a bankoknak. Ha ezek a módszerek elterjednek, akkor a kormánytagok mégsem dőlhetnek hátra a székükben, hogy megoldották a devizahiteles problémát.

A recept egyszerű. Ne fizesd a törlesztőrészletedet, akkor se, ha képes lennél rá. Ha hosszú hónapok múltán el is indul a végrehajtás, akkor is be lehet adni a keresetet, hogy szüntessék meg a végrehajtási eljárást. A hivatkozási alap a szerződés érvénytelensége.
A bíráknak ilyenkor csak azt kell megítélniük, hogy maga az eredeti hitelszerződés jogszerű-e, vagy sem, és ezt többnyire meg is teszik. Mivel pedig ezek a szerződések ezer sebből véreznek, hiszen olyan alapvető információk sincsenek benne, mint hogy mennyi a törlesztőrészlet, így gyakran nyerni lehet, illetve a bank is hajlamosabb az adósnak is elfogadható egyezségre.
Az adatok is azt támasztják alá, hogy elszámoltatás és forintosítás ide vagy oda, újabb és újabb banki ügyfelek adják fel a küzdelmet. A Magyar Nemzeti Bank számai szerint 2016 első negyedévében megint növekedésnek indult az a hitelállomány, amelyet már 30 napja vagy kevesebb, mint 90 napja nem törlesztenek a kölcsön felvevői.
Ez éppen egybecseng az ügyvédek jelzéseivel, akik azt mondják, hogy az év eleje óta szaporodik a kétségbe esett ügyfelek száma, tehát ők még ebben az egy-két hónapos mulasztásban vannak. A 90 napnál régebb óta késedelmes adósságok mennyisége csökkent ugyan, de ezen belül nőtt azoké, akiknek a hitelét egyszer már átstrukturáltak, vagyis az adósok már a könnyítéssel sem bírták a terheket.

Minden mindegy állapota
A devizahiteles ügyvédek forronganak. (A forintosítás ellenére indokolt a devizahiteles jelző, hiszen a problémák döntő többségét a deviza elszámolása okozza.) Úgy tűnik, torkig vannak az elmúlt hónapok történéseivel. Legalább egy pszichológusi diploma kellene még a zsebükbe. Özönlenek hozzájuk a volt deviza-, immár forinthiteles ügyfelek, akik az utolsó pillanatig bíztak abban, hogy lesz értelme a banki elszámoltatásnak és a forintosításnak.
Mmár tudják, hogy nem így történt, sok devizahiteles élete végleg ellehetetlenült. Tíz-tizenötmilliós hitel felvétele után hiába fizetik a részleteket már 6-8 éve, és hiába kapták meg a banki elszámoltatás alapján az 1-2 millió forint jóváírást, változatlanul 150 ezer forint körüli a havi törlesztőrészlet, miközben a végrehajtó még mindig 20-30 millió forintot követel tőlük.

Miért jutottunk ide?
A devizahiteles ügyvédek és egyes bírók is úgy látják, a jogalkotó és a Kúria bizonyos vezetői sokat tettek azért, hogy a jogszabályok ne a fogyasztókat, vagyis a devizahiteleseket védjék, hanem a bankokat. A következő érveket mondják erre.
A devizahitelesek 2013-ban még perek sokaságát nyerték meg, mert ha bizonyos kötelező elemek, például a kölcsön összege, a törlesztőrészlet vagy az árfolyamrés nem voltak meg a kölcsönszerződésben, akkor azt semmisnek tekinthették. Csakhogy 2013 decemberében született egy jogegységi döntés, amely megerősítette ugyan, hogy a kölcsön összegének szerepelnie kell a szerződésben, de ennek a kritériumnak akkor is megfelel a kontraktus, ha a devizaösszeg konkrétan nem szerepel benne, de a többi adatból kiszámítható a summa. Erre hivatkozva tehát már nem lehet pert nyerni.
2013 júliusában még maga a Kúria mondta ki, hogy ha egy szerződésben nem jelölik meg az árfolyamrést mint többletköltséget, akkor az a kontraktus semmis. Ennek alapján született a Szegedi Ítélőtáblán egy verdikt, miszerint tisztességtelen, hogy más árfolyamon számolják el a fizetnivalót a kölcsön folyósításakor és törlesztésekor. Ez azonban aláásta a szerződés egészét, hiszen lehetetlenné tette az elszámolást. Ezért a Kúria kiküldte a joganyagot az Európai Bírósághoz, ám a luxemburgi döntés nem azt erősítette meg, hogy semmis a szerződés, hanem azt, hogy a szerződésekben az MNB középárfolyamával számoljanak. Ezzel sem jártak jól a devizahitelesek.

2014 júliusáig azzal is sok adós szabadult meg a terhétől, hogy a bíróság kimondta a szerződés érvénytelenségét, ha a dokumentum nem tartalmazta egyértelműen, hogy melyek azok az esetek, amelyekben a bank egyoldalúan módosíthatja a megállapodást. A banki elszámoltatásról 2014 nyarán hozott törvény azonban egyszerűen tisztességtelennek minősítette ezeket a passzusokat, de magának a szerződés egészének a semmisségét nem mondta ki. Tehát ezzel is aláásták a további pereskedéseket.
amikor a Kúria egyik tanácsa 2015 novemberében jogerősen megszüntetett egy végrehajtást, mondván, hogy a szerződés alapján nem volt kiszámolható a kölcsönösszeg, mert nem volt egyértelmű, hogy a bank melyik árfolyamával kell kalkulálni, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője közölte: ez egy eseti döntés, nem kell kötelezően alkalmazni, és még a Kúria honlapjáról is levették az ítéletet.
A fenti esetekben az ügyvédek abból indultak ki, hogy semmis a szerződés, és emiatt az eredeti állapotot kell visszaállítani. Az adós visszakapja az addig befizetett törlesztőrészleteket, a bank pedig a felvett hitelt, és búcsút intenek egymásnak. Ennek az elszámolásnak az egyenlege többnyire oda vezet, hogy az adósnak ugyan néhány millió forintot elő kell teremtenie és vissza kell fizetnie egy összegben, de nem követelnek tőle további tízmilliókat.
Úgy tűnik azonban, hogy a jogalkotók és az igazságszolgáltatás egyes vezetői nem érdekeltek ebben a forgatókönyvben. A bankok így nem szorulnak rá, hogy mindkét fél számára elfogadható egyezségeket kössenek. Ehelyett inkább követeléskezelőknek adják át a nem fizető adósok tartozását. Miközben az adósoknak 10 százalékos engedményt ajánlanak fel, addig a követeléskezelők 60-70 százalékos engedményt kapnak, vagyis mindössze 30-40 százalékot kell fizetniük a bankoknak a hitelállományért. A különbség nem az adósé, hanem a követeléskezelőé.

Utolsó csepp a pohárban
A devizahitelesek és ügyvédjeik már korábban is azt mondták, hogy a jogalkotók és sokszor az igazságszolgáltatás is a bankok oldalán áll. Beszéltek arról is, hogy a bírák is nyomás alatt állnak, de bizonyítékuk nem nagyon volt erre.
A közelmúltban azonban napvilágot látott a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének egy levele. Ebben Wellmann György egyértelműen magyarázkodik a Bankszövetség előtt, hogy miért születhetnek a bankárok számára kedvezőtlen ítéletek.

A Bankszövetség levelére válaszul Wellmann azt írta, hogy a Kúria egyik konkrét ítéletével kapcsolatos jelzésüket köszöni, „az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek, az ítélet sajnálatos módon valóban ellentétes” az egyik jogegységi döntés indoklásával. Ezért a bankok által kifogásolt ítéletet gyorsan le is vették a Kúria honlapjáról.
A fenti sorok arról vallanak, hogy a Kúria egyik bírája szabadkozik, amiért a Kúria egy másik bírája meghozott egy ítéletet. Az ügyvédek és számos bíró, köztük az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórum alapítói számára is ez a bírói függetlenség végét jelenti.
Mint Szepesházi Péter a hvg.hu-nak elmondta, álláspontjuk szerint alaptörvény-ellenes, ha a bíró bármelyik peres fél véleménye szerint alakítja saját véleményét. Ezért minimum fegyelmi eljárást kellett volna indítani a bíróságon belül. Az ügyvédek már többször tüntetésen követelték Wellmann György lemondását, de eddig teljesen eredménytelenül. Közben Áder János államfőnél is bepanaszolták a Kúriát.

Ki mit veszíthet?
Az elszámoltatás és forintosítás után még mindig csaknem 3 ezermilliárd forint a lakáshitelek állománya a bankoknál. Ebből 2016 tavaszán az adósok még mindig bő 600 milliárd forintnyi hitel törlesztésével voltak késedelemben.
Ha valóban egyre többen adják fel a küzdelmet a törlesztőrészletek előteremtéséért, akkor a bankok annak ellenére bajba kerülhetnek, hogy a jogalkotói lépések az elmúlt években folyamatosan védték a pénzintézetek érdekeit is. Bár a banki elszámoltatás mintegy 1000 milliárd forintot emésztett fel a pénzintézetek mérlegéből, ennek egy jelentős részét visszakapják a bankadó fokozatos mérséklésével.
Ha viszont ismét növekedésnek indul a nem fizetők aránya, akkor a bankok helyzete is romlik. Ennek pedig az a következménye, hogy továbbra sem lesz kedvük hitelezni, és így nem tud gyorsabb ütemre kapcsolni a kormány által is hőn áhított gazdasági növekedés.
Az ügyvédek úgy érzékelik, hogy azok az adósok, akik azzal szembesültek, hogy a kormányzati ígéretek ellenére további évtizedekre kell elfogadniuk a havi 100-150 ezer forintos törlesztőrészleteket, egyre nagyobb arányban döntenek úgy, hogy feladják. Inkább a mának élnek, és majd évek múlva, a végrehajtási eljárás megindulása után megpróbálják érvényesíteni igazukat a bankokkal szemben.
A Kúria Polgári Kollégiuma, élén Wellmann Györggyel azonban ismét lépett. A Kúria hamarosan határozhat egy újabb jogegységi döntésről, amely tovább szűkítheti az adósok jogérvényesítési lehetőségeit a bíróságok előtt fekvő több ezer devizahiteles ügyben.
Ebben arról döntenek, hogy érvényes-e egy olyan szerződés, amely forintalapú hitelről szól, és csupán a szerződéskötés után keletkező dokumentumokban, így például a folyósítási értesítőben szerepel a devizaösszeg. A bírák egy része eddig ezt érvénytelen kölcsönszerződésnek minősítette, ám ha a Kúria ismét másképp dönt, akkor megint vesztésre állnak az adósok.
Forrás:http://hvg.hu/itthon/20160525_nyakunkon_a_devizahiteles_valsag_ujabb